Gyönyörűszép napot!
Amint azt már említettem korábban az első igazán komoly játék, amivel volt szerencsém játszani az a GTA San Andreas volt. Harmadikos voltam, amikor az osztályban nagy divat volt ez a játék, mindenki ezzel játszott, kb csak erről beszéltünk egész nap. Nekem meg megtetszett abból amit hallottam, és ki akartam próbálni, nade nem úgy van az, 8 évesen az ember még azt se tudja mi az a torrent, így hát muszály volt megvennem. Pontosabban a szüleimnek, akiket mit ne mondjak nem volt egy habostorta megfűzni, hogy ugyan hadd kapjam már meg ezt a játékot a szülinapomra. El is érkezett a március 19. és ott várt az asztalon egy eredeti San Andreas példány, térképpel, kézikönyvvel, mindennel. Már akkor táncoltam örömömben, pedig még egy percet nem láttam a játékmenetből. Emlékszem hosszan szagolgattam, úgy tetszett a frissen nyomtatott kézikönyv meg térkép szaga, valahogy illett a játékhoz. Már aznap fel is telepítettem és elkezdtem vele játszani. És akkor következett be az aufória. Ugyanis hietetlen élmény volt, emlékszem az első percekre, a reptér, a taxi, Tenpenny első mesterkedése, a kihajítás Balla területen, a BMX, aztán kis örjöngés mire rájöttem h a CJ ikonhoz kell menni.. :D Az első belépés a házba, Big Smoke, Sweet, Ryder, a temető, Smoke fekete kombija, a bmxes menekülés....életem egyik legmaradandóbb élménye volt. Olyan atmoszférája van annak a játéknak hogy egyszerűen beszippant és nem enged el. Tökéletesen mutatja a Los Angelesi külvárosok megélhetési bűnözői életét. Jó persze aztán kicsit elszaladt a gyógyszer a gengszterből szuperkatonává avanzsált CJ-nél, de ez is hozzá tartozik a San Andreas világához. Így konkrétan viszonyítási alap nélkül technikai dolgokról nehéz beszélni, nekem PC-re volt meg, és nem volt vele gond, a kocsik irányítása jó volt, éreztem az utat, tudtam mit fog csinálni az autó ha ezt vagy ezt nyomom, átjött rendesen az egész. A harcrendszer is jó volt, kifejezetten szerettem a színes életmutatót, meg a micro-SMG-t :D De nem is igazán ezen volt akkor a hangsúly, hanem az élményen. El lehetett veszni Los Santosban, imádtam kocsikat tuningolni, graffitizni, bandaháborúzni, és nem az volt az érzés, mint manapság sok játéknál, hogy csak muszályból gyűjtöd a sok csillámpónicsillagot, meg hollókakiizét hogy a végén kiirja a játék, hogy 100%. Éreztem, hogy van értelme graffitizni, hogy van értelme megszerezni a területeket, hogy kiterjesszem a birodalmat. (Bár ott a Vagos egyik ujjnyi területétől kivert az ideg h nem tudtam megszerezni .. tudjátok ott a hídnál..) Aztán San Fierro meg az autóműhely, Zero, a távirányithatós repülők, alahogy annak is megvolt a varázsa, aztán a vidéknek volt még nagyon San Andreas szaga, imádtam motorozni a messzeségbe, kisvárosokba ellátogatni, lövöldözni, szórakozni, hatalmas élmény volt. És végül ugye Las Venturas kaszinói is megragadtak. Bár egyikse volt fogható Los Santoshoz, az volt az igazi, a Grove St. és társai, egy életreszóló élmény.
Grafikailag akkoriban jónak számított, mondták egyesek. Engem személy szerint egy pillanatig se zavart, ahhoz képest hogy ma már elég csúnyácskának mondható. De hozzáillett a hangulathoz, nem volt csillámlás és szuper fémes effektek, de jó volt, minden passzolt, minden a helyén volt, ugyan volt egy-két bug, de nem emlékszem olyanra ami különösebben felkúrta volna az agyam. Olyan csak egy pár küldetés volt, mint pl. az autós táncolós küldik, meg a rohadt távirányítós repülős üldözés... De ettől a pár apróságtól eltekintve hatalmasat alkotott a Rockstar, minden elismerésem Mr. Benzies, az eddigi legjobb játék tőlük.
Üdv.: Jack
Utolsó kommentek